Összesen:
0 Ft
ÚTINAPLÓM: A duzzogó légiós
Útinaplóm: A duzzogó légiós
2021.05.24 03:19
Kedves Útinaplóm,
Nem volt egy gyaloggalopp, mikor a római sereggel Frankföldön jártam. Forêt à Baguette-nél akartunk átkelni az erdő sűrűjén, a katonák kardokkal próbáltak utat vágni a bozótban.
- Hé, római! Minden út haza vezet?
- Járt utat a járatlanért el ne hagyj! - nevettek a hangok a fák között.
A légiós sandán szétnézett...
- Nem vagyok római, nápolyi vagyok!
Ezen a kelták hangos hahotázásban törtek ki:
- Nápolyi? Jó, hogy nem pizzai! Párizsi... Téliszalámi!
- Nénikéd a szalámi! és Párizs létezik tudatlan! - vágott vissza, de a parancsnoka közbe szólt:
- Bütyök légiós csendet! Ide hozzám!
A keltáknak se kellett több, vonyításuktól zengett az erdő.
Én azt sem tudtam hova bújjak szégyenemben. A nagyapám mindig azt tanította, hogy nem illik más nevén gúnyolódni.
Persze, aki olyan névvel született, hogy Herbert von der Kuffertapper, az szerintem nem véletlenül gondolkodott így. (Később meg is változtatta a vezetéknevét Tälpigpraczenre)
Hallottam, hogy pár nap múlva, mikor végre sikerült kikecmeregniünk abból a hatalmas erdőből letáboroztak a Szajna partján. Ekkor már nem tartottam velük. Ahogy vágták az utat és törtek egyre előre, én feltűnés nélkül lemaradoztam míg a sor végére nem kerültem.
- Csak bekötöm a cipőmet és máris megyek! - mondtam, de aztán gyorsan eliszkoltam a másik irányba.
A kelták jó fejek voltak, sokkal lazábbak, mint a légiós katonák. Egész könnyen befogadtak, folyton jó kedvük volt és vigyorogtak. Azon gondolkodtam, hogy talán a sok bolondgomba-evés okozhatta ezt?
Ekkor a bokrok közül zaj szűrődött, ismét jött valaki.
Úgy láttuk, hogy pár viking felderítő ballagott a római "úton".
- Útidíjat téliszalámi! - kiáltotta egy rekedt kelta.
- Vagy párizsi! - kiáltotta egy másik rekedt kelta.
Az egyik viking körbe nézett:
- Úgy nézek én ki, mint egy hentes?
- Ezek létező városok... balga! - kiáltotta vissza egy harmadik rekedt kelta és érezni lehetett a hangjában, hogy na most aztán jól megmondta.
A viking szeme kikerekedett, a világ kitárult előtte, hirtelen az élete értelmet nyert és megtelt célokkal. A társa felé fordult, jó erősen mellbe vágta majd elkiáltotta magát:
- Először bevesszük Téliszalámot, majd Párizst! Gyerünk! - rögvest elszeleltek mielőtt még a kelták behajthatták volna rajtuk a vámjukat.
...és valóban... Hónapokig keresték Téliszalámot, de sehol sem találták :)
Ellenben 845 tavaszán megkezdődött Párizs viking ostroma.
Lám mi mindenre képes egy aprócska kis félreértés.
